Kedves Vivienne!

Nem gondoltam volna, hogy ilyen szinten megérint Téged az a néhány sor, amit lejegyeztem az IS oldalára, de ha már így alakult, akkor válaszolnék Neked, hiszen megszólítottál.
“Úgy döntöttem muszáj kiírnom magamból az alábbi sorokat…
Szeretek vitába bocsátkozni, főleg szakmaiba, abban az esetben, ha megfelelően felkészültnek és intelligensnek tartom a partnert. Erre sajnos nem adott lehetőséget nekem az (több szempontból sem), akinek ajánlanám ezt a posztot…”
Értem. Tehát csak akkor vitatkozol valakivel a fotózásról és a témakidolgozásról, ha az a valaki, szakmailag felkészült, ill. az értelmi felfogó képessége közelít az igényszintedhez. Nem jártam a Práterbe, ellenben gyakran látogattam Korniss, Szandelszky, Jung előadásait. A  Moholy-Nagy Művészeti Egyetem is kimaradt az életemből, de abban biztos vagyok, hogy amikor Te zsuzsibabával a hónod alatt az ugróiskolát gyakoroltad a napközis táborban, én addigra már a harmadik Benkő albumot lapoztam rongyosra. Ha a feltételeidnek nem felelek meg, akkor nincs mit tenni és valóban nem biztosított számodra a vita lehetősége. Ellenben, ha szorult beléd némi könyörület és leereszkedsz hozzám, a nap 24 órájában nyitott ajtót fogsz találni.
“Alapvetően nem értem, hogy az emberek miért szeretik negatív kommentjeikkel széttrollkodni mások dolgait. Én életemben egyszer tettem negatív megjegyzést egy cikk alá, amit azóta is szánok-bánok. (Ha Márk esetleg olvasod, most ez a sor neked szólt!)”
Ezt én sem értem, biztos nincs jobb dolguk. Viszont, ha egy anyag kikerül a sajtóba, akkor Neked, szakmailag magasan képzett fotósnak, pontosan tudnod kellene, hogy az az anyag véleményezhető ill. kritizálható még akkor is, ha az Neked nem tetszik. Én nem a szülinapi tortádat tapostam szét, hanem őszintén leírtam a véleményem és a fotósorozattal kapcsolatos ellenérzéseimet. Érveltem, alátámasztottam. Ha eredendően sértő hangvételű a véleményem, nem gondolod, hogy a szerkesztő pillanatok alatt kimoderálta volna? Hát persze, hogy nem, hiszen akkor most nem tartanánk itt.
“Na de vissza az eredeti témához. Szóval amiről beszélek, az a pár napja napvilágot látott InStyle interjúm alatt megjelent kedves komment. Amire szeretnék most ilyen formában reagálni. Elhihetitek, hogy elég nehéz volt megállnom, hogy ne bocsátkozzak vitába magán az oldalon, de ez nem lett volna méltó ahhoz a szándékhoz, ami életre hívta a képeket és ami egyben életre hívta az interjút”
Maximálisan osztom a véleményed. Pont.
“Szívszorítóóó? Ezeknek a képeknek nincs lelkük. A pároknak van valami közük egymáshoz azon túl, hogy összehozták őket egy felvétel kedvéért? Nem hiszem. Ha mondjuk olyan fotósorozat készül, melynek szereplői sérült gyermekeket nevelő ismert emberekről szól, hiteles lenne, de így… A gyerekek kellékek a színészek meg pont úgy néznek bele a kamerába, ahogyan az egy színésztől elvárható. Őszinte emberi pillanatokra van szükség és nem egy rendezett pózolásra. Nem jó ez így…”
Így van, ezt én írtam. Ez a néhány mondat indította el a lavinát, ami azóta sem fékeződik.
“Tehát kedves Zoltán, ezeknek a képeknek az alapvető célja, hogy az eladásukkal pénzt gyűjtsünk a Magyar Rett Szindróma Alapítvány számára. Ahogy az interjúban is olvashattad, engem azzal az ötlettel kerestek meg, hogy készítsek portrékat, melyen rett szindrómás gyermekek és híres színészek együtt lesznek láthatóak. (Ha már az alapvető ötlettel problémád van, akkor minek trollkodsz tovább?) Na de folytatom. Hitelesség? Nem ámítunk senkit, nem ígérünk semmit a képekkel. Az van, ami rajtuk látható. Egy színész, egy gyermek és az, ami közöttük megszületik vagy nem… azalatt a rövid idő alatt, amit együtt töltenek. Igen, jól olvasod, rövid idő…nem azért mert nekem, vagy a színészeknek ne lett volna kedve egész nap erre szánni az időnket. Hanem azért, mert ezek a gyerekek azt a szituációt amibe kerültek, változóan, de nem igazán viselték maximum egy óránál tovább… Hogy milyen mély emberi kapcsolat jöhetne létre egy óra alatt egy olyan gyermekkel aki nem kommunikál, akik között sokan teljesen magukba vannak zárkózva? Pont olyan, mint ami a képeken látható. Minden színész nagyon nyitottan, nagyon őszintén állt a feladathoz… ennek ellenkezőjét feltételezni szimplán bunkóság.”
Hm… Pénz, ez az egyik “legszebb” szó a világon, hát itt az alkalom és a jó cél zászlaja alatt  rendeljünk alá mindent. Igaz? Vivienne! A fotózás előtt foglalkoztál valaha ebben az életben sérült gyerekekkel, mert ha igen, lefogadom, hogy az csak percekben mérhető. A jövőre nézve egy jó tanács: Neked és a stábodnak kell alkalmazkodni a gyerekekhez és nem fordítva. Legközelebb pakold össze a cuccodat és igyekezz a kicsik igényeihez igazodni, a megszokott környezetükben készítsd el a képeket, ott, ahol éreznek némi biztonságot.  Mégis, mire számítottál, mit hittél mi fog történni egy olyan helyen, ahol vadidegen emberek a “jó szándéktól” megrészegülve szeretnének valami eladhatót csinálni. Tudod egy hiteles munkához sok-sok idő és annál is több energia kell. Ha ezt nem biztosítod, akkor ne csodálkozz azon, ha jön valaki és kritizálja a láthatóan felületes munkádat. Vedd végre tudomásul, hogy a kicsik komfortérzete az első, minden más másodlagos. Továbbá, egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy a színészek nem őszintén álltak volna oda a “feladat”-hoz, hiszen a werk-képek remekül bemutatják a színészek hozzáállását. Én a múltbéli kapcsolatokról beszélek. Látod Vivienne? Még a szövegértelmezésre sem figyelsz.
“Vitatkozhatnék arról is, hogy ugyan melyik pillanatot érezhetjük valójában őszintének onnantól kezdve, ha valaki előtt megjelenik egy kamera? De ebbe már bele sem megyek…”
Hát én meg pont erről nem vitatkoznék Veled. Helyette ajánlanám inkább Korniss Péter A vendégmunkás  című albumát.
“Majd jön az újabb kommentje:
“ Itt rendezett, autogramkártyákról ránk mosolygó, digitális technikával leképzett színészeket látunk. Egy ilyen kezdeményezéshez Baricz Kati kellene és az Ő középformátumos filmes gépei. Alapvetően az a gondom, hogy nincs és nem is érezni a múltbéli kapcsolatot a fotókon szereplő emberek között. “
Tehát, kedves Zoltán. Ama tökéletes butaságba estél, amit oly sokszor amatőr fotósok elkövetnek. Tényleg azt gondolod, hogy egy technikai kérdés, bármit is számít a kép tartalmán? Hogy egy középformátumú kép többet ér tartalmilag, mint egy digitális? Mert az, hogy egy sorozat digitális, középformátumú vagy nagyformátumú kamerával készül bármilyen meglepőt is mondok, szimplán technikai kérdés, nem pedig tartalmi. (Persze vannak kivételek, mikor a tartalom pont a technikával van szoros összefüggésben vagy pont annak mond ellent. De ebben az esetben nyilván nem erről van szó.) Vagy ezzel a mondatoddal azt szeretted volna bizonygatni, hogy én nem érthetek az analóg technikához? Mert akkor ki kell, hogy ábrándítsalak. Ráadásul ezt a projektet műszaki kamerával, 4×5 inch-es síkfilmre kezdtem fotózni. És amiért elhagyni kényszerültem az volt, hogy ezek a gyermekek teljesen kontrollálhatatlanok. Nem lehet őket beállítani, sokszor megállítani sem. Ez a technika pedig nem alkalmas a gyors, a véletlenszerűen elkapott képek készítésére. Tehát, ez egy technikai döntés volt a részemről.”
Igen Vivienne, pontosan ezt gondolom! Egy diát a kezedbe fogni, majd a fény felé tartani, baromi jó érzés. Van vele munka bőven, de erről már beszéltünk azt hiszem. Én nem tudom, hogy Te mennyire ismered a szakmád vagy a technikát, ami a kezedbe kerül és mérget vehetsz rá, hogy ábrándozni sem fogok róla, de ha ez téged megnyugtat, én elhiszem, hogy ebben is jó vagy.
“Nem vitatom Baritz Kati munkásságát, de kérlek, ne Te próbáld eldönteni, hogy egy ilyen sorozatot ki készíthet el. Mert ilyenkor jogosan felmerülhet bennem az a kérdés, hogy milyen jogon akarsz te döntést hozni, vagy javaslatot tenni ezügyben? Milyen szakmai múlt jogosít fel téged erre? Innentől kezdve ez nem más, mint személyeskedés. “
Hát igen, visszafogott rajongással szerintem bátran kijelenthető, hogy Baricz Kati már életében ikonná vált és ez így van jól. Egy képzeletbeli meetingen, ha valaki feldobná a nevedet, elmagyaráznám az illetőnek, hogy én mély-portrét szeretnék, ergo, egy másik számot kellene felhívni. Így utólag belegondolva, nem csak a Te hibád, hogy nem sikerült ez az anyag.  Fiatal, 27 éves, tehetséges divatfotós vagy -egészséges, kontroll alatt tartható szép lányokkal körbevéve-, de véleményem szerint egy ilyen téma túl nagy falat Neked. Itt nem arról van szó, hogy azon a vörös csajszin, hogy mutat a zöld selyem, nem.  Azt megfotózod egy óra alatt, de ahhoz, hogy a gyerekekről mélyportrét készíts, talán még egy fél év is kevés lenne. Ja, tudom, nincs rá idő és kell a pénz…
u.i.: És legközelebb néhány kedves szót is írhatnál a gyerekekről, csak a gyerekekről.
Minden jót, sok sikert!
Kutasi Kovács Zoltán
Advertisements

9 thoughts on “Kedves Vivienne!

    1. Ha Balla Vivienne elismeri Baricz Kati munkásságát, akkor talán a tiszteletadást első körben kezdhetné azzal, hogy legalább megtanulja leírni a nevét. Néztem a blogját, még mindig nincs kijavítva…

  1. “Tehát, kedves Zoltán. Ama tökéletes butaságba estél, amit oly sokszor amatőr fotósok elkövetnek. Tényleg azt gondolod, hogy egy technikai kérdés, bármit is számít a kép tartalmán? Hogy egy középformátumú kép többet ér tartalmilag, mint egy digitális? ”

    Persze,hogy számít te hülye liba, csak indulj ki abból,hogy biztosan máshogy áll oda az ember egy KF elé, mint egy iphone-hoz. Nem hallottál még a 10másodperces portrékról pld?

    1. 🙂 Ne hülyézd le… Tény, hogy nem szeret komponálni ill. az is tisztán látható, hogy mielőtt lenyomja a gombot, nem járja körbe a képmezőt. Faág lóg ki a testből, pedig csak egy mozdulat lenne odébb tenni. Izületekbe vág, olyankor is nagylátót használ, amikor az nem lenne feltétlenül indokolt, láttam rekeszbeállítási hiányosságokat is. Szerintem maradjunk annyiban, hogy tehetséges, de rajta kívűl van még vagy 600 millió ilyen divatfotós a piacon.

      Hm… jók a hosszúexpós portrék, szinte látni az alany gondolatait.

  2. Szerintem itt most nagyon nincs igazad. Az említett fotós egyéb képeit nem ismerem, nem tudom, milyen fotós lehet. A linkelt oldalon látható négy kép pont annyit mutat, amennyit megcéloztak vele.
    Nem több, nem kevesebb.

    1. Ettől még igazam lehet H.Z., hiszen én csupán azt szerettem volna ecsetelni, -és most közhely hegyek- hogy: Jó munkához idő kell ill. csak akkor lesz igazán mély egy anyag, ha az alkotó beleteszi szívét lelkét, ehhez viszont idő kell. És az ördögi kör itt bezárul. Én most is azt vallom meggyőződéssel, hogy nincs lelke az anyagnak. A cél persze nem ez volt. Írtam már, hogy itt többen hibáztak. Az hétszentség, hogy én nem egy divatfotóst bíztam volna meg 1. 2. Balla meg ott hibázott elsősorban, hogy túlértékelte a képességeit és elvállalta a megbízást. Ha Balla körbejárta volna a témát, akkor azt is előre tudta volna, hogy a RETT-es gyermekek gyakorta stresszesek ill. ingerlékenyek, nem lehet a kicsiket kontroll alatt tartani. Állami gondozott gyerekeket bevihetsz egy fotóstúdióba, mert az nekik élmény, benézni a kulisszák mögé, de sérült gyerekeket a saját, megszokott, biztonságos környezetükben fotózd le. Mindegy, hagyjuk…
      Gyere máskor is! Viszlát!

  3. Zoltán, én egyet értek veled! Meg kell hagyni, a kezdeményezés nagyon jó, és követendő, de most nem is erről van szó… Ezek a beállított “mesterkélt” képek számomra is hiteltelenek, jók egyébként, de semmiképp nem szívszorítóak! Ahhoz itt több kellett volna, és az a művészet, a több! Üdv!

  4. Ki ez a végtelen hülye picsa? (megnéztem, azt a mindenit! Nagy művész, na!) Te meg ne dumálj Kutasi bazdmeg :), megmondták: Tehát, kedves Zoltán. Ama tökéletes butaságba estél, amit oly sokszor amatőr fotósok elkövetnek… Na, talán ezért fejejtem be ilyen nagy formátumú alkotók szerint szinvonaltalan blogom írását. Egy dologban valóban amatőr vagy, egy ilyen szerencsétlen hülyével szóbaálsz. Te is olyan amatőr vagy, mint Capa, Brasai, Kertész, végzetséged szerint, is, bazdmeg! Szégyeld magad! exRC

Örülnék, ha leírnád a véleményed.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s