Magyar bánat, avagy a hétköznapi fényképezés halála a 3. évezred elején.

“Miért fényképezi le a házunkat uram? Fel akar jelenteni?”

“Ha ez nem a maga kocsija, akkor ne fotózgasson itt!”

” Ugye nem engem fényképezett le?”

“Van magának engedélye a fotózásra fiatalember?”

Ott álldogált kedveszegetten a 2x 2sávos út közepén a járdaszigeten , de azért reménykedve is kicsit, hátha ez a nagytotál visszahozza majd a fényképezésbe vetett hite egy részét. Ugyanebben a pillanatban, tőle balra, egy építkezésről a fent már idézett negyedik mondatot kiabálja valaki. Nem telt el kettő másodperc sem és már jött is át az úton a hang gazdája zsebre tett kézzel, csillogó-villogó bakancsban. Igen, egy  vagyon őr, az az igazi megvesztegethetetlen fajta és ahogyan azt kell, köszönés után ismét feltette a kérdést, de ebben már volt valami láthatatlan fenyegetés is: van magának engedélye a fotózásra fiam?

Elsőre nem is tudta dekódolni az üzenetet. Annyira meglepte ez a túlbuzgó fasz, ott, a fő út közepén a szürreális kérdésével, hogy csak nézett rá és vonogatta a vállát. Milyen engedély!? Hova!? Hát persze, hogy nincs, mondta magában. Honnan lenne és különben is: minek ide engedély? Közterületen vagyunk basszus!

Normális esetben nekiállt volna vele vitatkozni a jogairól, de valahogy érezhető volt a levegőben, ez itt most nem menne, tehát improvizálnia kellene valami baromságot, de azt gyorsan, ha nem akarja idő előtt felhúzni a saját agyát.

És jött harmadszorra is a kérdés, de a felénél közbe vágott.

-Nincs, uram, nem tudtam, hogy kell, de ha egy mód van rá, kérem ne jelentse, nem akarok bajt venni a nyakamba egy illegális fotózás miatt.

… Végül, a frissen szerzett élménytől picit megszédülve, eltette a kameráját.

Viszont! Két dologra  aznap rájött: 1. Az emberek 50%-a fél valamitől és már-már idegesítően bizalmatlan, a társadalom másik fele meg csak úgy szimplán elmeháborodott. Hát neki ezen a meseszép tavaszi napon mindkét csoporthoz szerencséje volt.

 

 

 

Advertisements

6 thoughts on “Magyar bánat, avagy a hétköznapi fényképezés halála a 3. évezred elején.

  1. Az az érzésem, hogy ez a kép jól ábrázolja a magyar fotográfia jövőjét. Nagyon jól látod a helyzetet, az emberek nagy része fél. Hihetetlen de így van. Egy jelentős részük pedig simán hülye. A mostani a utcai fotókon, (főleg március 15. után) nincsenek emberek, vagy ha van is, akkor azok csak lábak, vagy arc nélküli részletek. Ha az ember fényképező gépet visz az utcára, már lassan úgy néznek rá, mintha legalábbis egy kalasnyikov lenne nála. Szomorú dolog ez.

    1. Jó lenne tudni, hogy miért van ez… Mi lehet az oka? A történelmünk -itt főként az 56 utáni időkre gondolok- a mindenkori politika túlzott jelenléte a közéletben? Vagy csak arról van szó, hogy a lefényképezett ember nem kapja meg időben a magában feltett kérdéseire a választ? A pszichológiának is komoly szerepe van. Emlékszem, amikor az Alle bevásárlóközpontot építették, egy fiatal lányka az utcáról fotózta az állványzatot, rajta persze a védőfelszerelést nélkülöző munkásokkal. Semmi gond sem volt, sőt, az a néhány faszi még viccelődött is. Néhány nappal később én is fényképeztem az építkezést, hát ne tudd meg, kaptam hideget meleget rendesen. Az idős fotózó bácsikat sem éri inzultus pld. Tudom, hogy sok itt az álnaív gondolat és valójában az emberi természetet lehetne okolni, de az ég szerelmére, fényképezni igen kellemes időtöltés és még egy ideig mi, fotósok, igencsak szeretnénk élvezni ezt a fajta tevékenységet. Nem igaz?

  2. Évtizedek eredménye ez a negatív hozzáállás szerintem. Az egyik oka lehet az amit írtál, miszerint nem kapnak választ az alanyok a magukban feltett kérdésekre, és mindenki rettentően félti a kis magánszféráját, részben pedig – és nem akarok politizálni- az egymást követő rossz rendszerek, értsd kormányok hibája is ez, amilyenné ezt a társadalmat “nevelik” lásd a márc. 15. hatállyal életbe lépett törvényt.

    Az oldal amit ajánlottál nagyon jó, azóta is azon pörgök ha van egy kis időm 🙂

  3. Szerintem az lehet a jó megoldás, -ha egyáltalán van ilyen- hogy magamra húzok majd egy “I Love Budapest” pólót és nekiindulok a városnak, mint a turisták. Szerintem őket kevesebb “atrocitás” éri, mint mondjuk az átlag hazai fotóst. De igen, a mindenkori politikai elit hozzáállása komoly tényező lehet.

    Hát nagyon szívesen, ugyanakkor nagyon örülök, hogy majd egy magyar blogon is láthatok XT1-es képeket.

  4. Látom Zoltán nem csak nekem tűnik fel, hogy esetek többségében rossz irányban megváltozott emberi szokások alakulnak ki. Magányos “harcosnak” éreztem magam ezzel a helyzettel. De nem, már ketten vagyunk! 🙂 Kicsit talán közönséges leszek, de úgy látom arra van polgári mozgalom, hogy emberek odavizelhessenek a tér közepére vagy szerencsétlen helyzetüket jogossá téve megvédjék a tér közepén alvást…. Mi, akik a saját “dilink” áldozatai vagyunk, mert valamit másként, vagy másoknak fel sem tűnő tárgyat, helyet, embert, szépnek, érdekesnek látunk azt megörökítjük. Ez köz, társadalom, és életveszélyes a “nefozózzzá’ má’ embertípusra.

    1. Gondolkoztam már azon is Károly, hogy csináltatok egy “Egyszerűen csak szeretek fényképezni” feliratú pólót, aztán lehet, hogy ez töri majd meg a jeget, de tény, bármikor, amikor felemelem a gépet, már felkészülten várom a következő beszólást. Így van ez… Sajnos.

Örülnék, ha leírnád a véleményed.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s