Vajon fogok én még filmre fényképezni?

Scan100010004

Lehet, hogy igen, de ehhez szükségem lenne egy  igazán jó szkennerre, mint pld.  az Epson V750 PRO képződménye, ami 250.000 forint körül mozog. Ugyanakkor, ha  ehhez az összeghez hozzáteszünk még egy “kicsit”, rögtön kapunk egy Canon EOS 5D mark II vázat, viszonylag kevés expoval. Jaaa, hogy az 5D mark II nem egy szkenner és ráadásul még használt is?  Ez igaz, ugyanakkor nem kell szarakodni a diával, amiből különben is, már egyre kevesebb van a piacon és legyünk őszinték, ahhoz, hogy a képeinket a befogadó közönség elé vigyük, a végén az a behúzott dia is “csak” egy jpg fajl-ként éli tovább az életét a sok-sok egy és nulla között valahol abban a teleszemetelt zavaros térben.  Persze, nem csak ez az egy életút létezik.

Viszont. Egy jpg. fajl sosem lesz műtárgy. Nem azért, mert az emberek -pláne jó pénzért- képtelenek lennének műtárgyat varázsolni egy digitális állományból, nem, nem azért. Egyszerűen nem érdemli meg, hogy olyasvalamit nevezzünk műtárgynak, amit, ha akarunk, akár milliárdos példányszámban is sokszorosíthatunk mindenféle veszteség nélkül.

Ha a jövőben fényképezni fogok filmre, azt középformátumra teszem, de ehhez még sokat kell fejlődnöm.

Reklámok

7 thoughts on “Vajon fogok én még filmre fényképezni?

  1. Én örülnék, ha Kutasi úr filmre fotózna, ajánlanám a mamiya rb67-et, vagy a mamiya 645-öt, de a Zenza Bronica is ajánlott. Azonban, ha már középformátum, akkor legyen az a negatív nagy, tehát 6x7cm. Igaz, ezzel a géppel nem lehet szaladgálni, állvány kell neki, de amit egy ekkora negatív rögzít, az megéri a fáradságot. Szkenner. Nem kell oda epson v750, a v700 bőven elég, de hidd el, még a v500 is, én mindkettőt használtam, képminőségben nem láttam különbséget, inkább használhatóságban nyújt többet a v700. De ha már középformátum, akkor inkább kevés kép, és nagyítás. Na meg szkennelés. De hogy kerül papírra a kép, ez a kérdés? Oda kerül egyáltalán?

  2. Igen, nálam biztosan oda kerül, sőt, meg merem kockáztatni, hogy a fotók jól érzik magukat nálunk. Fotókönyv, vászonkép, nagyméretű falinaptár, ill. a számítógépes szoba egyik falát plafonig beborítja a parafa, arra szoktam a friss képeket rászúrkálni.
    Amúgy kikérném a véleményed a kf-ról, de szinte biztos, hogy egy Mamiya 7-est is beszereznék.

  3. nem trollkodni, vagy kotekedni akarok, de biztos, hogy a jpg vagy épp tiff fájlt nem lehet ugyanugy műalkotásként kezelni? ez alapján a logika alapján egy vers, vagy regény sem tekintheto műalkotásnak, mert ugyanugy (egyszerűbben) másolhato betuk alkotják, mint ahogyan a digitális fotot pixelek. biztos, hogy maga a kézzelfoghato tárgy az érték egy fotoban és nem a tartalom, kifejezokészség, vagy üzenet?

    ugy emlékszem, hogy amikor a fotográfia megjelent, akkor pont ugyanezen a logika mentén kritizálták más művészek, hogy a fotozás csak másolja a világ dolgait, tehát az egész ugy ahogy van nem muvészet…

    1. Szia Attila!
      Mi nem szoktunk kötekedni egymással, pusztán véleményt cserélünk néha napján.
      Szóval… Abban nincs vita köztünk, hogy vajon egy jpg fájl lehet-e műalkotás vagy sem? Természetesen lehet, -én pld. nap, mint nap találkozom digitális fényképezőgéppel készült műalkotásokkal- de műtárgy nem!
      Mi ér többet ? -és most kizárólag gazdasági oldalról nézzük a kérdést, ami persze csúnya dolog, de egy műtárgy sokba kerül, mint azt tudjuk, ráadásul még befektetésként is tekintünk rá, akkor is, ha valójában nem úgy kezeljük, mint egy befektetést – József Attila kézzel, papírra vetett verse, vagy ugyanez beszkennelve és kinyomtatva? Egy műtárgy egyedi és nem sokszorosítható, szerintem. Az üzenetét, tartalmát ugyan nem veszti el, de a fizikai értékét nagyon is.
      Emlékezz csak vissza Lewis Hine segítőjére, Walter Rosenblum-ra és a “Gőzgépen dolgozó munkás” portréjára. Amint kiderült, hogy Rosenblum sutyiban lenagyított még néhány képet, azonnal esett a számozott példányok ára. Ezt nyugodtan nevezhetjük szívásnak, ha úgy tetszik.

      Ha a fotózás másolja a világ dolgait, akkor a festészet is. És a festészet talán nem művészet?

      1. Ezzel igy egyetértek, bár a műtárgyak és azok vélt/valós értéke sok féle további filozófiai kérdést felvet még…

        A festészet csak manuálisan másolja a valóságot, de ott kiküszöbölhetetlen, hogy az alkoto szubjektivitásán (és kézügyességén) keresztul jelenjen meg az alkotás, mig a fotozásnál magát a valoságrol visszaverodo fény rogzitjuk egy géppel. A fotográfiának pont azzal kellett megküzdeni, hogy művészetté váljon és az alkotoi szubjektivitás meg tudjon jelenni a technologiábol adodo másoláson tul.

        1. Szerintem ez emocionális és kulturális kérdés elegye, de talán azt is mondhatnánk, hogy féltek a váltástól, vagy a két művészeti ág együttélésétől.
          Abban az időben sokan azt hihették, hogy a fényképészek elhappolják a kuncsaftokat az alkalmazott festőművészek elől. Ez a para nem volt alaptalan és részben bekövetkezett, aztán mielőtt észbe kaptak volna a nagy veszekedés közepette a felek, a piac döntött és az állványra nem vászon került, hanem egy fényképezőgép. Tulajdonképpen mi is átéltünk egy korszakváltó időszakot. Lefogadom, hogy a fotósok jelentős része távolságtartóan kezelte a digitális gépek megjelenését, és tessék, ma már a Nikon F5 és a Canon 1V csak a nosztalgiázók kezében dolgozik. Bár, lehet, hogy az analóg kap majd még egy esélyt az élettől, ahogyan a “kortárs” festők is a 60-as 70-es, 80-as években.

Örülnék, ha leírnád a véleményed.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s