Csak úgy eszembe jutott…

batusFényképezte:  Giuseppe Cacace és én

Láttam Maradonát élőben futballozni, Pierre Littbarski-tól még egy mezt is kaptam az Újpest-Köln meccs után. Emlékszem a Népstadionban megrendezett kettős rangadók hangulatára. Újpest-Fradi, Kispest-Vasas és vagy 50-60 ezer ember. A zöldek általában többen voltak, mint a maradék 3 tábor együttvéve. Voltak jó meccsek és persze gyengék is, volt bunyó meccs előtt, alatt, de főként utána. Volt klubhűség és akkoriban nem a lelátón ülő menedzsereket nézték az úgynevezett focisták, hanem a lasztit. Nézők is voltak, no nem annyi, mint azt a vezetőség szerette volna, de egy-egy meccsre szép számmal kilátogattak az emberek.

A fenti plakáttal késtem vagy tíz évet. Első körben eltűntek a nyugdíjasok a tribünről, akik nem értették, hogy mi a szart keres itt egy negyed osztályú tehetségtelen afrikai focista.  Aztán a családok vették a kalapot, kifizettek egy rakat pénzt a jegyért és nem láttak mást, csak sétálgató játékosokat. És végül a fiatalok is feladták. Nem hinném, hogy a brutalitás űzte volna el az embereket, mint azt sokan sugallták, inkább az itt a gond, hogy már réges rég a pénzért megy a játék és nem a csapatért vagy a szurkolókért.

Mindettől függetlenül ez egy beszédes plakát, a “gond” csak az, hogy nincs aktualitása, de Batus arckifejezése és szűk környezete valahogy annyira adta magát ehhez a témához, hogy rövid hezitálás után, elkészült.

Hajrá Lilák!


 

Reklámok

Örülnék, ha leírnád a véleményed.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s